Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának

"A felnőttek alusznak. Kiabálni kell a fülükbe, költögetni őket: Marianne, Marianne, Maríanne!
Ma egész nap lábbal tiporja az állami és iskolai törvényeket, nem jelenti fel Hallét Kálmánt, és Mariannenak, ha megjön, azt fogja mondani: az apja indulóban volt már, hogy elhagyja a családját, de aztán miatta, Marianne miatt, mégiscsak maradt. Most, életében először, nagyon meg fog ijedni. Ha baj van, igazán nagy baj, nem dugja be a fülét. Marianne erős. Marianne majd vigyáz Kálmánra.
Azért most már ő sincs vasból, öregszik. Mennyi minden zsúfolódott ebbe a napba, nem csoda, ha kimerült. Mi benne ez a lázas iparkodás, hogy mindent rendbehozzon, lehetőleg még ezen a napon? Olyan, mint aki a halálát várja, s mindenről intézkedik, ne maradjon már tennivaló az örökösökre. A Zsófika ügye ráért volna őszig, die őt annyira űzte valami, hogy betelefonálta a csapatvezetőt. A kerületi Ifjúsági Szervezetben bóbiskolt az adminisztrátor, azt felrázta, addig nem ment el az asztala mellől, míg el nem intézte, amit akart. Minden forog körülötte, az események egymásba kapcsolódnak, mint a lánc.
Ez a Bíró Anna kopogása, halk és energikus, itt a csapattanács. Jön Baumann is, ha már beutazott olyan messziről, benn is marad a városban, míg el nem kezd hűvösödni. A csapattanács hivatalos ruhát öltött, most mind olyan, mint Zsófi, kék szoknyában, fehér blúzban a megszokott napozó helyett, a copfokban szalag. Bíró Anna térdzoknit is húzott. Kátay, a nyolcadikos Kátay, a csapattanáaselnök jelentette, hogy három tagjuk hiányzik a tizenkettőből: Jós és Sebestyén vidéken vannak, Haller nemzetközi táborban nyaral, de a csapattanács határozatképes. ; A (határozat egyhangúlag született meg, Baumann, a tornatanár, a csapat vezetője mindjárt meg is fogalmaztatta Kátayval és leírta gépen."