Szabolcs József: Az erdei szalonka

Tollazata

Emich Gusztáv nyomdájában 1863-ban jelent meg Újfalvi Sándor és társai: „Hazai és külföldi Vadászrajzok" című könyve, melynek az erdei szalonkára vonatkozó részét „Egy öreg szalonkavadász" álnéven ismeretlen szerző írta. Azért hivatkozom őrá a tollazat leírásában, mert a mai vadászok viszonylag kevés szalonkát látnak, és azokat sem nézik meg olyan tüzetesen, mint ahogy azt 100 évvel ezelőtt ráértek megnézni. Ez a ráérő „öreg szalonkavadász" pedig azt írta az említett könyvben, hogy sok ezer szalonka volt a kezében, de két egyformát még nem talált.
Az eltérés nemcsak színekben, a színfoltok elhelyezkedésében is mutatkozik. A színekben tapasztalható nagy változatosság főként abból ered, hogy a három domináló főszín: a rozsdavörös, sárgásszürke és a fekete terjedelem és tónus tekintetében szembetűnő eltéréseket mutat. Ma ezt az eltérést már csak ritkán szemlélhetjük, mert ritkán jön össze annyi lőtt szalonka, hogy az eltérés szembetűnő lenne.
Lényegében egy rozsdás és egy szürkés színváltozatról beszélhetünk, anélkül azonban, hogy a két szélsőség faj-, nem- vagy korkülönbséget rejtene vagy tájváltozat lenne, mert hiszen a kettő között az átmenet minden fokozata előfordul, és az átmeneti alakok alkotják a többséget. Az Azori- vagy Kanári-szigetek szalonkái nem különböznek a közép-európaiaktól, de még a kelet-ázsiaktól sem, bár az előbbiek között gyakoribbak a kis testűek.
A szalonka tollazatát általában rendkívül finom rajzolatok jellemzik.
A homloka szürke vagy sárgásszürke. A fejtetőn egy széles és hátrább a tarkórész környékén még három keskenyebb, fekete harántcsík van. A csőr tövétől a szemekig fekete vagy sötétbarna sáv húzódik, ez a kantár. Nyaka a gége táj ön fehér vagy tejfölszínű, torka két oldalán egy-egy sötét rozsdabarna folt van.
Az altest rozsdás sárgás, agyagsárgás vagy fehéres alapszínű, melyen széles barnás-feketés keresztirányú hullámvonalak futnak. Begyének két oldalán alig kivehető rozsdaszínű folt van, amelyen a hullámvonalak sötétebbek, mint másutt. Alsó farkfedőtollai világos agyagsárgák.
A hát- és válltollak rozsdavörösek, fekete foltokkal, hol világosabb, hol inkább szürkésnek mondható részletekkel, melyek a hát közepe táján és a szárnyak felé egy-egy világos sávot képeznek.
A szárnyak vállrésze élénk rozsdaszínű, éppen úgy a középső szárnyfedőtollak is, de ezek színe már inkább szürkés, sárgával vegyített, amely a tollak végén a legélénkebb. Az evezőtollak halványfeketék, kívül fűrészfog alakú, háromszögű
rozsdabarna foltokkal.
A farktollak színe fekete, rézsútos fekvésű, hegyes, rozsdaszínű foltokkal cifrázva. Minden farktoll végén felül halvány hamvasszürke, alul fényes fehér végpetty van."