Szekfű Gyula: A száműzött Rákóczi

A hideg, szomorú társaságában Rákóczi kikeresett magának egy pár embert, a kiknek lelki életében bizonyos harmóniát sejtett az övével. Legelőkelőbb volt közöttük a toulouse-i gróf, a király törvényesített fia. A gróf ekkor harmincöt éven felüli komoly, magába zárkózott ember volt. Születése miatt a legelkeseredettebb ellenségeskedések ezéltáblája lett volna, mint bátya, Maine herczeg, ha az öröklés elvével sehogy meg nem magyarázható józan mérséklete meg nem óvja a túlfeszített helyzetektől. Örömnyilvánításra talán sohase volt képes, annyira egykedvű, napról napra szabályozott életmódot folytatott. Hidegen, örvendezés nélkül fogadta XIV. Lajos rendkívüli kedvezéseit, a vérbeli herczegek sorába emeltetést, s épp oly hidegen és fájdalom nélkül a régensség alatt mindezen kegyek visszavételét. Sértegetni senkit se szokott, s komoly magaviselete ellenséges és barátságra tolakodót egyaránt távoltartott tőle. Negyvenöt éves korában határozta el magát a házasságra. Mint a regensségi tanács tagja kötelességét hidegen és pontosa, különösen ambitio nélkül végezte, érzelmi kitörésektől mentesen vett részt a néha viharos tárgyalásokban melyeket sohasem akart intézni, bár a regens után egyszer ő volt ottan a legelőkelőbb ember. Egyetlen szenvedélye volt, a vadászat, s a ki kegyibe akart jutni, egyedül ezen a ponton talált lelkében külső behatásokra reagálni kívánó hajlamot. A közös vadászszenvedély szolgáltatta a Rákóczihoz való közelebbi viszonynak a külső alkalmait is. Az udvari vadászatokon kívül a toulouse-i gróftól rendezett szarvashajtásoknak állandó vendége volt, s grosboisi remeteségét hetenként kétszer hagyta el, hogy ezeben résztvehessen. Mikor már az élet minden gyönyörűségéről lemondott, ezt, a toulouse-i gróf vadászatait, nem tudta feláldozni. Mindez azonban csak külső kapocs volt közöttük. Nem mondhatnók ugyanis, hogy Rákóczi és a gróf lelki életének sok rokonvonása lett volna. A száműzött magyarnak minden gondolata Kelet felé volt irányozva, szünet nélkül dogozott, elmélkedve, és ügynökei által a gyakorlatban is, azokon a terveken, melyekről azt hitte, hogy tőlük Magyarország jóléte és jövője függ.