Budapest, 1938. Kir.M.Egyetemi Ny. 88 oldal, kiadói, aranyozott dombornyomású egészvászon-kötésben, az előzéklapon ajándékozási bejegyzés, valamint foxing foltok, egyébként jó állapotban.
Kiadó:
Kir. Magyar Egyetemi Nyomda
Nyomda:
Kir. Magyar Egyetemi Nyomda
1690 Ft
"Szent István az önálló magyar államot, amelynek biztos alappillére a szent korona, minden tettével s intézkedésével erősbíteni akarta. Ezért látott szívesen minden idegent, mert ezekkel erősbödve látta a keresztény hitet, amely a királyi hatalommal szorosan egybeforrott. A birtokában levő hatalmas terület egy részét eladományozta, elsősorban az Egyháznak, azonban az idejött lovagok is hatalmas birtoktesteket kaptak. Az idegen lovagok első csoportja még feleségével, Gizellával jött az országba, azonban később is jöttek egyesek, akik jobbára a királyi udvarban éltek s a főpapokkal és comesekkel együtt ezek képezték az uralkodó tanácsát. A nagyobbik legenda ismételve említi, hogy szent királyunk a "püspökkel és fő jobbágyurakkal" tartott tanácsot, amely nélkül "mit sem" cselekedett. Természetes is volt az idegen származású püspökökhöz s lovagokhoz való ragaszkodása, hiszen a zsenge kereszténység megerősítésében s a fiatal magyar állam megszervezésében nem támaszkodhatott saját rokonaira, akiknek az "új hit"-ben való gyengesége annyira megbizonyosodott. Ezek a nyugati lovagok irányították figyelmét a nyugati államok szervezetére s ezeknek a lovagoknak tanácsával alkotta törvényeit. Ezek az idegen lovagok nyujtottak hadi segítséget Szent Istvánnak, amikor az elégedetlenkedő törzsfőkkel kellett leszámolnia. Tudjuk, hogy a Koppány elleni harcban a keresztény csapatok a bajor Vencelin lovag vezetése alatt győztek. A királyi udvar fenttartására természetesen uradalmak állottak rendelkezésére s ezeknek az udvari gazdaságoknak élén egy ispán állott, akit udvarispánnak, nádorispánnak neveztek. Övé volt az udvari gazdaságok jövedelmének egyharmada. Mivel hozzá folyt be a vármegyék készpénzjövedelme, afféle kincstárnoki szerepet töltött be. Emellett lassankint igazságszolgáltatási jogkört is kap, amennyiben az udvarban megjelent panaszosok felett a király ítélkezett. A XII-XIII. században a nádorispán mellett feltűnő országbíró, kincstárnoki tisztségek azonban szent királyunk idejében még nem alakultak ki. "