Szerb Antal: A királyné nyaklánca

Arra senki sem gondol ezekben az időkben, hogy a felhalmozott arany- és ezüstkincs, ha a behozatali tilalom következtében nem lehet rajta nyersanyagot vagy árut vásárolni, halott dolog, csak jelképes gazdagság, nincs valóságra, az ország és népe nem élvezheti így azokat az előnyöket, amelyeket az igazi gazdagság teremt. És nem gondolnak arra sem, hogy ha a nemesfém mennyisége növekedik, értéke és vásárló ereje csökken, az árak pedig emelkednek. Ma minden kisgyermek magától rájön, hogy az alkímiának nincs semmi értelme; mert ha az aranyat tetszés szerinti mennyiségben lehetne előállítani, akkor elvesztené minden értékét. De, amint már mondtuk, e régi század emberéből a számunkra már el sem képzelhető mértékben hiányzott a gazdasági gondolkodás, és erre a legegyszerűbb következtetésre sem jöttek rá. Éppen ezért érez néha a történelemmel foglalkozó ember nagy kétséget nemcsak a történelmi materializmussal szemben, hanem általában az egész modern történettudománnyal szemben is, amely oly középponti fontosságot tulajdonít a gazdasági mozzanatoknak. Ha az emberek ily kevéssé voltak fogékonyak a gazdasági élet törvényei iránt, akkor azok a törvények valószínűleg sokkal kevésbé befolyásolták az ő cselekedeteiket, mint a mai emberét – vagy legalábbis hatásuk nem volt olyan egyszerű és közvetlen, mint ma. Nem a valóságos gazdasági törvények hatottak ugyanis, hanem inkább a gazdasági tévedések és babonák; éppen ezért igen veszedelmes a mai gazdasági élet indítékaiból visszakövetkeztetni múlt századok történelmére és azt képzelni, a régi háborúk is nyersanyagért vagy piacért folytak.