Szinák János-Veress István: A kutya hétköznapjai

"Külön említést érdemel a gyerek és a kutya kapcsolata. Manapság a pszichológusok és a pedagógusok közül egyre többen kifejezetten javasolják, hogy a szülők szerezzenek kutyát gyermeküknek. Az állat rendszeretetre, kötelességérzetre „tanítja" a gyermeket. Nevelése, kiképzése következetességet, megfontoltságot, önfegyelmet igényel. Elősegíti a társas kapcsolatok kialakulását, a környezetbe és a közösségbe való beilleszkedést. A gyenge idegzetű gyermek körül a kutya egyenesen hasznos „háztáji pszichológus". Azok a gyermekek, akiknek nehézségük van az emberi kapcsolatteremtésben, elsősorban a nagyobb testű kutyákat kedvelik, a kisebbeket viszont azok szeretik, akiknek lelki problémáik vannak. De a normálisan fejlődő gyerekek mellett is jó szolgálatot tehet a kutya.
Bármi legyen is azonban az indíték, a legtöbb ember, ha kiskutyát nevel, hamarosan rájön, hogy még a legjobb akarat mellett sem tudja elkerülni az érzelmi kapcsolat kialakulását a kölyökkel. Az első dolog, ami a tulajdonos érzelmi reakcióját kiváltja, többnyire a kiskutya tehetetlensége. Pisze orrú és pufók, mozgása elővigyázatos és esetlen, ami a gyerek hasonló tulajdonságait idézi fel bennünk, és ezen keresztül hamar megszeretjük. Amikor pedig a kölyök fejlődni kezd, biológiai érdeklődésünket is felkelti. Hiszen megfigyelése, tanulmányozása révén bepillanthatunk egy rnásik világba, amelyben a szaglás, a mozgás és az érzelmek uralkodnak.
A kifejlett kutya otthoni környezetünk szerves részévé válik. Hazaérve már várjuk örömteljes üdvözlését; sokszor pedig nélkülözhetetlen, de legalábbis hasznos társunk. Ugyanakkor gyakran terhünkre lehet: „beosztja" napi programunkat, járásra, mozgásra kényszerít bennünket,. élelmezése, gondozása, tartása pénzbe, munkába kerül, törődést kíván."