Tasmina Perry: Apuci lányai

"Miközben visszafelé hajtottak a faluból, Cate zavara haraggá változott. Amikor eló'ször olvasta el a levelet, pánik tört rá. De ahogy jobban belegondolt, egyszerűen nevetségesnek találta az elképzelést, hogy Camilla állna az egész mögött. Sokkal valószínűbb volt, hogy maga Leonard Graham gázolta el a szegény ördögöt, és most valaki mást akar hibáztatni, egy szegény ártatlanra akarja hárítani az évtizedes lelkiismeret-furdalását. De miért Camillára? Miért őt választotta? És vajon Camilla tud-e erről valamit?
Cate beóvakodott a szobába, és leült az ágyra. Szerette volna, ha Nick ott van mellette, hogy segítsen neki, de tudta, hogy ezzel egyedül kell megbirkóznia. Ránézett az íróasztalnál ülő Camillára, aki még farmerban és pólóban is higgadtnak és kifinomultnak látszott, és hirtelen megingott a hite a húgában. Camillában is bőven akadtak sztárvonások. Nem Serena szembeszökő „engem nézzetek" stílusában, hanem egy hűvös, kiszámított, erőteljes jelenlétben nyilvánultak meg, amely tökéletesen illett az olyan tekintélyes karrierekhez, mint a politika vagy a jog: pontosan az olyan típusú karrierekhez, amelyek már egy leheletnyi botrányszagtól is összeomlanak. Cate-et megrohanták a kételyek. Talán ezért akarta Camilla annyira elhallgattatni Loftust. Azt éppenséggel nem ajánlotta, hogy fizessék ki, de ahogy most visszagondolt, nem is szállt vele szembe, és nem mondta neki, hogy menjen a francba az egész zsarolási tervével."