Tasmina Perry: Örökösnők

"A ház csendes, mozdulatlan és kísérteties volt.
— Ki örökli a házat? — kérdezte Chris, hogy kitöltse a csendet.
Erin megrántotta a vállát.
- Karínnak nincs családja, de hagyott végrendeletet. Ádám kapja a házat és a Karenza-részvények nagy részét. Képzeld, Karin azt akarta, hogy Dianáé legyen a részvényei húsz százaléka.
— Talán mégsem volt annyira gonosz.
Erin nem akart rosszat mondani a halottról, úgyhogy hallgatott.
— Ádám azt szeretné, ha minden személyes holmit bedobozolnánk, aztán majd később eljön értük.
- Osszuk fel a munkát. Úgy gyorsabb lesz. Alig várom, hogy hazavihesselek - vigyorgott Chris.
ö lent maradt, hogy Karin könyveit dobozokba rakja, Erin pedig felment a hálószobába. Milyen gyönyörű, gondolta, ahogy óvatosan megállt az ajtóban. Hideg, világos napfény ömlött be a hosszú ablakokon, amelyeket selyemmel átszőtt súlyos, krémszínű függönyök kereteztek. A szomszédos fürdőszobában még mindig halómban álltak a drága szépségápoló szerek és krémek - már soha senki nem fogja használni őket. Egy fehér bolyhos törölközőt fekete szempillafesték maszatolt össze. Erin összerázkódott. Odasétált a szekrényhez, és kinyitotta. Egy sor gyönyörű ruha, kilométernyi selyem és sifon és tüll, a szivárvány minden színében.
Óvatosan plasztik és selyempapírrétegek közé hajtogatta őket, míg végül a szekrény üresen tátongott."