Thomas Brezina: Boszik az iskolapadban

"A tetőtérnek ferde falai és háromszögű tetőablakai voltak, amelyeken keresztül ki lehetett látni a szabadba. Az egyik falnál egy világossárga függönyökkel díszített baldachinos ágy állt. Az ágyban, a vörös ágyneműn különféle méretű arany csillagok fénylettek. Az ággyal szemben egy régimódi rekamié volt elhelyezve, aminek csak az egyik végén volt karfa: erre az ember kényelmesen rá tudta tenni a karját vagy a fejét. Sötétkék selyemmel volt behúzva. A lábai fából voltak kifaragva és nagy, kerek szemű baglyokat ábrázoltak.
A lányok ledőltek az ágyra, és percekkel később már aludtak is. Kimerülten szuszogtak, míg az osztály egyik fele Gabi költségén épp moziban volt, a másik fele pedig Annánál bulizott.
Tinka és Lizi másnapra tökéletesen kipihenték magukat, és vasárnap délben frissen tértek haza. A konyhából sült pulyka szaga áradt kifelé, ami a karácsonyra emlékeztette a lányokat. A bárónő a tűzhely előtt állt köténnyel és szakácskesztyűvel felszerelkezve, és figyelmesen követte az üvegen át, hogyan pirul meg a pulyka.
- Szia nagyi! - köszöntötte Tinka.
- Á, ti vagytok azok, kis boszorkányok! - válaszolta a bárónő.

Hát ez meg mit jelentsen? Talán nagyanyjuk tud a titkukról?
- Még soha az életben nem tudtam a sült pulykát igazán finomra megsütni, remélem, hogy most puha és omlós lesz - magyarázta a nagyi. - Gondoltam, Gréta sütőjében biztos sikerülni fog, de sajnos nem úgy néz ki a dolog.
Tinka Lizire nézett, Lizi pedig Tinkára. Észrevétlenül mindketten boszorkánytapsoltak egyet, és magukban a megfelelő varázsigét dünnyögték hozzá. Eztán már előre örültek annak, milyen finom lesz az ebéd.
A bárónő most ismét benézett a sütőablakon.
- Nahát, ez hogy lehet? - emelkedett fel csodálkozva. - Eddig túl barnára pirult, most pedig, mikor a sütőidő fele lejárt, ismét kivilágosodott és piros lett? Értitek ti ezt?"