Thomas Hardy: A weydoni asszonyvásár- Számozott!

"Jopp többnyire kerülte az efféle társaságot, most azonban keserves kedvében találta a meghívás, s úgy döntött, hogy útjába ejti a Libadöglőt.
A durnoveri felvég tanyaházak, csűrök halmazából alakult, alvége azonban éppen nem bővelkedett pásztori szépségekben. Ezt a máig jobbára lebontott alvéget hívták Pöce-sornak.
A Pöce-sor a környező falvak Adullám-barlangja volt - mint a menekülő Dávid négyszáza, csupa elkeseredett, sanyarú sorsra jutott, adósságokban úszó ember húzta meg itt magát. Napszámosok, parasztok, akik a gazdasági munkát egy kis orvhalászattal kötötték egybe, s az orvhalászatot egy kis részegeskedés-sel meg egy kis verekedéssel, azok hamarosan ide jutottak. Mezőgazdasági gépkezelők, akik a gépüket elkezelték, szolgák, akik csak akkor izzadtak, ha ettek, mind ide szorultak a végén, a Pöce-sorba.
A sor zsúpfedeles házrengetege szinte beletenycrelt a környező süppedékes, ködpárás mocsárvilágba. A közönségestől a közveszélyesig akadt itt látvány sokféle. Akárhány házban a bűn vert tanyát, a kétségbeesés költözött be más portára, akárhány kert alatt a szégyen somfordált, a fűzfák közé rejtőzött vert falú, szalmatetejű viskók lakóit a szükség tette tolvajjá. A gyilkosság se hírből volt itt ismeretes. Némely köznek minden sarkára állíthattak volna pestisoszlopot, így festett a Pöce-sor Henchard és Farfrae polgármestersége idején.
Ez a ragyavert levél Casterbridge dúsnedvű, virágzó fájáról a mezők fölé hajlott mégis - alig egy futamodásnyira a nemes szilfasoroktól, ahonnét a mocsár fölött, kukoricatáblákon át távoli hegyvidékre, nagyúri kastélyokra nyílt kilátás. A nyomortelepet patak választotta el a mocsaraktól, s madártávlatból úgy látszott, mintha csak a házak előtt elvezető úton lehetne rajta átjutni. Csakhogy minden háztulajdonos lépcsője alatt pallódeszka lapul itt, kétaraszos, az szolgált hídnak a titkos átkeléshez."