Tommi Melender: A francia barát

"A háttérszerkesztők elhessegették maguktól a továbbra is ajánlkozó városlakókat, mert már unalomig hallották a meséket, milyen borzasztó volt ilyen szörnyűségeket átélni a tulajdon városukban, és hogy a hullazsákok látványa olyan volt, mintha mozifilmet láttak volna, pedig mindez valóság volt.
Valaki megkocogtatta a vállamat.
Megfordultam, és egy fiatal, szőke hajú nőt láttam magam előtt. Nem helybéli volt, feltűnő, drága ruha volt rajta. Azt tudakolta tőlem, van-e valami érdekes elmondanivalóm az aronville-i véres eseményekről. Erre azt válaszoltam, látom, hogy újságíró, és az újságírókat nem kedvelem. A gyilkosságokról pedig nincs más mondanivalóm, csak annyi, hogy szívesen elkövettem volna őket én magam. És nemcsak az oroszokat intéztem volna el, hanem a másvilágra küldtem volna a helyi maffiát is. Mert lelőtték a kutyámat, és azt soha nem fogom nekik megbocsátani. A nőt nem zavarta indulatosságom, tüntető megértéssel hallgatott. Erezte, hogy olyan sztori ez, amilyet az egymással versengő tévécsatornák hiénáinak nem sikerült találniuk.
Maga nyilván külföldi, ugye?, kérdezte.
Azt mondtam, hogy Thompson vagyok Sun-derlandból, és a nőnek szeme se rebbent. Felírta a nevemet a jegyzetblokkjára, és telefonált valahova. Hallottam, suttogva mondja németül, hogy szenzációs sztorija van. Kérte a stábját, hogy azonnal jöjjenek oda.
Hadd mutatkozzam be: Sabine Becker vagyok, és háttérszerkesztó'ként dolgozom a CNN-nek, mondta, és kezet nyújtott.
A CNN forgatócsoportja körülvett, és odalépett hozzám egy precíz brit angolt beszélő férfiú, egy City Bank bankárjára emlékeztető szerkesztő. Először néhány elemi adatot kért tőlem, aztán elmagyarázta, hogyan is fog zajlani a dolog. Szerinte érdekes interjúalany vagyok, mivel egy külföldi szemével láthattam Aronville hétköznapjait."