Ujváry Zoltán: Folklór az ördögi kísértetekben

"Ennek a mondának általánosan ismert a balatoni kecskekörmökről szóló változata. Múlt századi feljegyzés szerint a mondát I. András királyhoz kapcsolja a néphagyomány. A királyfi számkivetve bolyongott az országban. A Balaton partján kecskenyájat őrző pásztorral találkozott. Kérte, hogy adjon neki élelmet. A pásztor megtagadta arra hivatkozva, hogy nincs semmije, noha tele volt a tarisznyája. A királyfi megátkozta, s a pásztor a nyájával együtt kővé vált.
A kővéválást, ill. a kővé változtatást szinte kivétel nélkül valamilyen rossz cselekedet, tilalom megszegése, Isten, Krisztus ellen való vétkezés idézi elő. Az ilyen cselekvések miatt személyek, illetőleg a személyekkel öszszefüggő tárgyak, a cselekvések eszközei válhatnak kővé. Felsőbánya (Szatmár m.) környékén a mezőn boglya alakú kövek láthatók, amelyekről a következő monda ismeretes:
Egy gazda ünnepnapon templomba menetel idején a családját a mezőre küldte, hogy a közelgő eső előtt a reden lévő szénát boglyába rakják. Amikor néhány nap múlva a gazda kiment a mezőre, döbbenten látta, hogy a boglyák kővé váltak.
A hiedelem szerint vasárnap és az egyházi ünnepeken munkát végzők önmaguk idézik elő a kővé válást. Számos példa ismeretes arra, hogy bizonyos napokon nem szabad kenyeret sütni, mert a kenyér kővé változik, így pl. a Nagysárrét egész területén él az a hiedelem, hogy Űrnapján nem szabad kenyeret sütni, mert az kővé változik. A monda egyik hódmezővásárhelyi változatában a kenyér kővé válását az említett kecskés pásztor esetében hasonlóan a fösvénység idézte elő.
A Jézus Krisztus földön jártában keltében egyszer igen megéhezett, bement hát egy házhoz s kérte a gazdaasszonyt, hogy amivel az Úr isten megáldotta!...
De az asszony nagyon fosvény volt, azt mondta ő bizony nem adhat semmit, mert maga is a piacról él, most is más napja már, hogy egy falat kenyér sincs a
háznál."