Ujváry Zoltán: Folklór írások

"A magyar dramatikus népszokások hagyománykörében jelentős szerepe van a palóc területeknek. A színjátékszerű szokások gazdag hagyománya tárul elénk végig a magyar nyelvterületnek azon a sávján, Gömörtől az Ipolyságig, amelyen palócok és velük kapcsolatos csoportok laknak. A palóc hagyományban megtalálhatók mindazok a fő típusok, amelyek a magyar dramatikus népszokásokra jellenzőek. Néhány szokásjáték, maszkos alakoskodás azonban csak a palóc területeken ismeretes, és az általánosnak tekinthető változatokban is jól megfigyelhetőek azok a vonások, amelyek a hagyománynak palóc jelleget adnak. A dramatikus népszokások fogalmába elsősorban azokat a színjátékokat, maszkos és nem maszkos alakoskodásokat soroljuk, amelyek a népélet valamely alkalmához kapcsolódnak és nem vallásos jellegűek. Természetesen, ez utóbbiak is a dramatikus szokások, népi színjátékok fogalomkörébe tartoznak, azonban ezek részint későbbi  keletkezésűek, zömmel nem népi eredetűek és funkcionálisan külön csoportba tartoznak. A palóc hagyomány bemutatása során arra törekszünk, hogy részint  áttekintést nyújtsunk a dramatikus szokások legjellemzőbb példáiról, részint pedig rámutassunk azokra a vonásokra, amelyek sajátosan palóc jellegűek, illetőleg a palócok által lakott területeken tipikusak. A szokásjátékokat nem a bemutatás alkalmai szerint csoportosítva ismertetjük. Elsősorban azért, mert nem a szokásalkalom (farsang, lakodalom, disznótor, fonó stb.) a lényeges, hanem az a cselekmény, játék, amely akkor bemutatásra kerül. A példák többsége szerint ugyanaz a játék, dramatikus szokás, maszkos alakoskodás bármely alkalomhoz, kalendáris naphoz, vagy a társadalmi gazdasági élet szokásaihoz kapcsolódhat. A játékok vizsgálata során nem hagyhatók figyelmen kívül az interetnikus kapcsolatok és ebben az összefüggésben a szokások eredetével összefüggő kérdések sem."