Vass Virág: Franciadrazsé

"A flancos étterem parkolójában üldögélt, hosszú percek óta, és próbálta felgöngyölíteni az eseményeket, amelyeknek kiszámíthatatlan láncolata ehhez a zavarba ejtő helyzethez vezette. Ha Christina Aguilera nem akart volna ennyire lefeküdni, Szonja talán megfutamodott volna, így viszont felsőbb utasításként értelmezte, noha a virágszirmokat küldözgető férfi viselkedését továbbra is érthetetlennek, hatásvadásznak és gyanúsnak találta. Viszont elbűvölőnek is.
Sajnos be kellett látnia, a visszavonulás útja már el van vágva.
Túl késő van ahhoz, hogy most értesítse. (A váratlan dologról. Ami bárkivel megtörténhet.) Minél tovább üldögélt, időnként lebukva, ha egy-egy elsuhanó kocsi reflektorának fénye ráesett, annál nagyobb faragatlanságnak tűnt csak úgy lelécelni. És annál elképzelhetetlenebbnek, hogy bemenjen.
Tudta, az étterem falai mögött, a beugróban, ahogy megbeszélték, ott ül Rendnek Gábor. Olyan masszív esdeklés áradt felé abból az irányból, hogy meg kellett kapaszkodnia a kormánykerékben. Végül úgy döntött, ha a kívánságóra következő hallgatói kérése bármilyen kézenfekvő üzenetet hordoz, azt a tudatalattija küldi.
Christina Aguilera felszólítására végül kikászálódott az autóból, és ugyancsak bizonytalan tűsarkain imbolyogva és Lámpalázné hasilégzés-technikáját alkalmazva elindult befelé. A flancos étteremben nem volt sokkal világosabb, mint a parkolóban. Egy pincér segített botorkálni. Valószínűnek tűnt, hogy Rendnek Gábor cinkosa, és be van avatva. Ezért Szonja úgy tett, mint aki tisztában van vele, kivel fog vacsorázni aznap este. Megkérdezte, merre van a beugró.
A pincér nem értette. (Vagy csak úgy tett!)
- Valami bemélyedés. Vagy kiszögellés - hebegte Szonja, és a körülötte ülő arcokat kémlelte. Bízott az ösztöneiben."