Vécsey Aurél: Hunok-Magyarok eredete és vándorlásai

"Egyik leggyakrabban fogyasztott hétköznapi ételük volt a kása. Kedvelt gyümölcsük az alma, körte, birs, szilva, barack, cseresznye szeder és a szőlő volt. Sokféle növényt termesztettek: használták a hagymát, a fokhagymát, a borsót, a káposztát, a tormát, a salátákat, a sárgarépát, a babot stb. Fűszernövények közül a tárkonyt, a csombort, a borsikafüvet, a lestyánt, a kakukkfüvet, a bazsalikomot, a borsot, a gyömbért, a köményt, az ánizst, a szurokfüvet, a kaprot, a turbolyát stb. ismerték és használták. Édesítőszerként a mézet használták. Őseink állandó szálláshelyein talpas-lábas üstökben, függeszthető agyagedényekben, bográcsban főzték ételeiket. Mivel földműveléssel is foglalkoztak, tönkölybúzát, kölest, árpát, rozst és feltételezhetően hajdinát és barna rizst is termesztettek. A gabonafélékből lepénykenyeret, tésztaféléket sütöttek a régészek által „veremházaknak" nevezett kemencékben. (A hamuban sült pogácsa tulajdonképpen péppé morzsolt és megtört rozsszemekből készült sült bodag, azaz pogácsa.) A tűz fölé tett és átizzított kőlapra öntötték a tésztát; így kapták a lepénykenyeret. Ehhez híg kásaételeket főztek szintén gabonából, de kedvelték a pörkölt gabonamagvakat is. Ám amikor úton voltak, vagy állataikkal távolabb éltek állandó szálláshelyüktől, „kővel főztek", hiszen üstjeiket és cserépedényeiket nem tudták lovon szállítani. Tűz csiholására viszont mindig volt tarsolyukban tűzszerszám (tapló és tűzkő vagy acél) - mint említettük a harcmodoruk leírásánál is. Edényként pedig bőrrtömlő, fa- vagy kéregedény, favödör vagy félbevágott lopótök szolgált. De hogy zajlott ez a kővel főzés? Eleink mindig vittek magukkal tűzifát és néhány követ, és mikor megéheztek, addig tüzeltek a kövek alatt, míg azok forróvá nem váltak. Ekkor a tüzes köveket vízbe helyezték, így készítették ételeiket."