Veress József: A magyar film története

"Amerikában a harmincas években Gaál Franciskával, az akkori idők közkedvelt naivájával szalagra örökítették a müvet. Csúnyán elszabták, édeskés giccset tákoltak össze belőle. A Vasárnap délután a torz hamisítások egyik hírhedett iskolapéldája. Fehér Imre más utat választott. Hunyady Sándor mondanivalóját hűségesen közvetítette és nem kanyarodott el a bóvli ösvényeire.
Egy újságíró, aki persze nem olyan nagy egzisztencia, csak éppen jobb körökben forgolódik, katona-uniformisban szerelmet hazudik egy hamvas cselédlánynak. Játszik áldozatával. Később sem fedi fel inkognitóját. Vilmának tetszik a snájdig baka. Beadja a derekát. Beleszeret a fiatalemberbe. Sándor azonban nem akar komoly kapcsolatot és lekötöttséget, csupán könnyű kaland prédájára áhítozik. Ilyen helyzetben - úgy véli - nem tehet mást: késlelteti a titok kipattanását. A póttartalékos örömkatona az időre bízza a dolgot. Semmit sem szól, újra és újra feloson a kis cselédszobába. „Kikapcsolódásért", s talán az igazi vágyakozás kényszerétől is hajtva. Ki tudja, miben bízik, hiszen az igazságnak egyszer úgyis ki kell derülnie. A végtelenségig nem lehet elodázni a személyiség megkettőződését. S bekövetkezik a leleplezés. A gáláns Sándor meglátogatja Bodrogiékat, akik mint afféle jövendőbelit tisztelik az úri gavallért. Ott ül a vendégkoszorú közepén s egyszer csak megjelenik a babája - a háztartási alkalmazott. Szavak helyett a szemek és a mozdulatok beszélnek. A magyarázkodás úgyszólván teljesen fölösleges. Vilma gazdái kővé merednek. A kis cseléd megszégyenül. Vége a lírai idillnek, mely rosszízű és kellemetlen epizóddá torzult.
A Bakaruhában képi változatának szerzője a vonzalom születését és erősödését puha pasztell-színekbe burkolja, a meghitt együttlét pillanatai poézissel telítettek, végül komor tónusú a hangszerelés. A film az őszinteségen alapuló érzések mellett tör lándzsát. Erkölcsi ítélete félreérthetetlen. Ennek a fájdalmasan szép mozgóképi románcnak köszönhetjük Bara Margitot, aki Erdélyből áttelepülve ekkor mutatkozott be a magyar közönségnek (kollégája, az ugyancsak Erdélyből érkezett Szabó Ernő nem sokkal korábban a Hannibál tanár úr címszerepében debü-ált nálunk). A gyönyörű és tehetséges színésznő mintegy két évtizeden át tündökölt mozijaink égboltján. Aztán kikezdték, besározták, elüldözték. De ez már egy másik történet - legalább anyira szomorú, mint a Bakaruhábané. S ami különösen lehangoló: többek jártak hasonlóképpen..."