Világjárók-A. Phillip: Ausztrália honalapítói

"Igaz emberszeretetből első partraszállásától fogva el volt rá szánva, hogy a bennszülöttekkel jóságosán bánik és csak a legvégső kényszerhelyzetben lövet reájuk. Szerencsére mindezidáig megmaradhatott szilárd eltökélése mellett. Az a reménysége azonban, hogy fáradozásaival barátságos érintkezést indíthat meg az angolok és a bennszülöttek között, egyelőre még nem valósult meg. Idegenkedésük az európaival szemben valószínűleg onnan ered, hogy versenytársat látnak a letelepülőkben és féltik tőlük halászó helyeiket. Az erdőségben elbolyongó fegyencek közül többeket megöltek és megsebesítettek. Alapos okunk van a feltevésre, hogy a fegyencek voltak a támadók.
Februárban sűrű esők köszöntöttek be. Szükségessé vált, hogy az embereket biztos fedél alá juttassuk. Hogy ez a munka kellő gyorsasággal haladjon, több mesterember kellett volna hozzá. Nagy hiány volt ilyenekben. Valamennyi hajóról csak tizenhat ácsot sikerült egybehozni. A fegyencek közt csak tizenkettő értett ehhez a mesterséghez, ezek közül is egyesek betegek voltak. A munkások létszáma az elvégzendő munkákhoz viszonyítva elégtelen volt. Az építkezés lassan haladt. A katonák barakkjai, a tisztek házikói, a kórház és a még partra nem szállított készletek raktárépületei május közepén nem voltak még tető alatt. Maga a kormányzó is még abban az ideiglenes ponyvasátorban lakott, amelyben kezdetben. Ez nem nyújtott elegendő védelmet szél és eső ellen."