Budapest, 2002. Castellum Novum, 324 oldal, végig színes fotókkal illusztrálva, kiadói karton-kötésben, jó állapotban.
11900 Ft
"Adony község a nagyvázsonyi (vázsonykői) uradalom részét képezte, azzal együtt került 1650-ben a zichi és vásonkeöi Zichy família tulajdonába, melyet 1655-ben emeltek bárói, 1679-ben pedig grófi rangra. A birtokszerzőtől fia, Pál örökölte Adonyt, aki 1684-ben halt meg. Négy fiú örököse közül a legidősebb, Imre kezelte az uradalmat. 1696-ban történt a birtokmegosztás, ezután végleg Zichy Imréé lett Adony.
Mivel a központi birtoktestektől és az uradalom központjától igen messze esett Adony, a Zichyek bérbe adták a területet. 1713-ban Zenneg Kristóf és Miklesich Gergely sógorok vették bérbe, majd 1740-ben a Zenneg családba benősült báró Sternthal Xav. Ferenc is bérlő lett. 1753-ban került vissza a Zichyekhez Adony, a gyermektelenül elhalt Imre gróf öccsének, Jánosnak a gyermekeihez. Ez volt a Zichy família un. lángi ágazata. A mai kúria elődjét, egy udvarházként megnevezett épületet, a XVIII. század közepe táján építették a birtokot irányító gazdatiszt lakásának és uradalmi számtartóság céljára. (A család ugyanis akkor a nagylángi (soponyai) kastélyban lakott.) János gróf szintén János nevű fia volt az valószínűleg, aki 1820 körül bővítette és klasszicista stílusban átépítette az épületet. Fia, György felvirágoztatta az uradalom gazdálkodását, pusztákat, majorokat létesített Adony környékén és sokat tett az árvízvédelem érdekében csatornák építésével. Gróf Zichy György is a nagylángi kastélyban lakott állandó jelleggel."