Virginia Woolf: Flush

"Kijelentette, hogy „bárhová követi" Mrs. Browningot. Elhagyta tehát az alagsort, a szobát, a Wimpole Street egész világát, mely az ő szemében a művelődést, a törvényt és az illemet jelentette; elhagyta mindezt egy idegen föld gyanús kicsapongásaiért és pogányságáért. Mi sem érdekesebb, mint ama válság, melyben Wilson lelkében összeütközésbe jutottak természetes ösztönei és brit tisztelettudása. Kigúnyolta az olasz udvart; az olasz festők megbotránkoztatták. Ám, ha „föl is háborodott Venus szemérmetlensége miatt", úgy látszik, lassanként mégis ráeszmélt arra, hogy a nők rendszerint meztelenek szoktak lenni, ha levetkőznek. „Magam is - gondolta talán -, magam is meztelen vagyok naponta legalább két-három percig." Ezért jutott arra az ötletre, „hogy ismét megpróbálkozik: ki tudja, hátha ezúttal engedni fog konok szemérmetessége". Nyilvánvaló, hogy a konok szemérmetesség igen gyorsan engedett. Wilson rövidesen nemcsak hogy kedvét lelte Itáliában: beleszeretett a nagyherceg testőrébe, Signor Righibe -„ezek mind igen tiszteletre méltó és erkölcsös férfiak, s egyik-másik megüti a hat lábat" -, karikagyűrűt hordott, szakított londoni választottjával, és olaszul tanult. S itt ismét homály borul életére. Midőn e homály el-oszlik, Wilsont egyedül s elhagyottan találjuk: „A hűtlen Righi elszelelt." Ez ügyben némi gyanú hárul nevezett Signor Righi testvérére, egy virágzó pratói bazárosra."