Vitéz uzsoki báró Szurmay Sándor: Vadászemlékek, horgászélmények

"Előttünk a Drinó hegygerinc, amint keleten fekvő legmagasabb pontjáról lankásan leereszkedve nyugatnak húzódik; odáig, ahol a deszkási (bernecei) fővölgy a drínói völggyel egyesül. Az egész gerinc tetejét koszorúként díszítik az északi oldalon levő szálas bükkerdő koronái, míg a felénk eső déli lejtőjén levő vágást úgy látjuk magasabb helyünkről, mintha minden bokor külön-külön állana, és mintha az egész vágás egyáltalában nem volna sűrű. Most vesszük csak észre, hogy délfelé fordult az idő és azt, hogy a téli nap mily barátságos meleggel süt reánk, önkéntelenül is észak felé nézünk, át a hegyeken és túl az Ipolyon, arra a gyönyörű vidékre, amelyet Trianon elszakított tőlünk. Az ennek nyomán ránk nehezedő fájdalom ajkunkra fagyasztja a szót, és mérhetetlen keserűséggel húzódunk lejjebb a gerincen, ahol — ha már nem látjuk bánatunk okozóját — megnyugvást vélünk találni. Mindhiába, én egész nap nem találtam meg lelki egyensúlyomat! A fővadász, aki esztendők óta él ezen a vidéken és így jobban van vértezve ily lelki emóciók ellen, rázott fel letargiámból.
 — Tessék csak oda nézni, a Drínó-tető alatt levő csonkaiához, attól kissé jobbra, alul.
Vontatottan és kelletlenül veszem elő a látcsövet és látom ott a lelőtt és megdermedt vadkant, amint égnek meredező lábaival alussza örök álmát. A vadkan alatt, nem is nagyon messze, három darab fővad ácsorog és sütkérezik. Lövésem óta húzódhattak oda. Még tovább, lejjebb két őzike motoszkál
a bokrok között.
 — A magasállás alatt vígan turkál három disznó — mondja ismét a fővadász.
— Látom szabad szemmel is ; szép nagy darabok. De vegyük csak sorra a területet, hogy mindent meglássunk.
Az imént látottak és az említett őzek között még látunk egy igen erős disznót; nyilvánvaló, hogy remete; egy bokor tövét dolgozza meg. Továbbhaladva nyugat felé egy vackot látunk 4—5 malaccal, amint ott játszadoznak és egymást lökdösik. Alattuk vagy 100 lépésre három középnagy darabot nem messze egymástól, még odébb egy öt darabból álló társaságot és nem messze tőlük három darab őzet. Megpróbáljuk, hogy összeolvassuk legalább a disznókat. Olvasás közben itt is, ott is feltűnik még egy-egy eddig nem látott egyed, így a tetőhöz közel három igen erős darab egymástól nem messze, szintén oly munkában, mintha versenyeznének egymással."