Wass Albert: Józan magyar szemmel I-II.

"Egyének, csoportok, társadalmi osztályok, korosztályok, sőt egész nemzetek és népfajok fennmaradás azon a szellemi rugalmasságon múlik, mellyel az egyének és ezen egyénekből álló csoportok a környezet változó fizikai és szellemi éghajlatához alkalmazkodni tudnak. Olyan természeti alaptörvény ez, mely egyformán vonatkozik rovarokra, madarakra és a legfejlettebb emberitársadalom eszmehordozóira is. A különbség csak az, hogy míg előbbiek a fizikai környezettel szemben felmutatott rugalmasságúból függenek, addig az emberi csoportok léte és jövendője ezen csoportok egyéneinek szellemi rugalmasságán múlik.
Szellemi rugalmasság azonban korántsem jelenti azt, hogy az ember naponta elveket cserélve sodródik ide-oda a pillamtnyi politikai áramlatokkal. Ez a magatartás, amit más szóval opportunizmusnak nevezhetünk, úgy a rugalmasság, mint az erő teljes hiányát jelenti. A rugalmasság maga is erőt jelent, még pedig az elképzelhető legmagasabb fokú erőt, mely a nyers erőnek megsokszorosított formája. Míg a száraz és konok nyers erő csupán egyetlen helyzetben jelent erőt és változó helyzetekkel szemben ellenáll, amíg megtörik és értéktelenné válik, addig a rugdmasság minden helyzetváltozással szemben erő marad, sőt fokozott erő, melynek erőértéke a változás foKan az elvi alaptól való eltérésén múlik.
Politikai és szellemi vonalon a rugalmasság nélküli konok ellenállást holt erőnek is nevezhetjük, mellyel szemben cselekvő erő csupán a rugalmasságban van."