Wass Albert: Kard és kasza I-II.

"Ilyen körülmények között kapta Bölényes a nevét. De bármilyen lassan is haladt a munka, mire az őszi esők megeredtek, mégiscsak elkészült Buzát a házzal. A tetőhöz Virág vágta sarlóval a nádat, ő is kötözte csomóba. De a meredek gerendázathoz már Buzát kötözte, hársfa kérgével, s ő verte tömöttre a lapos fával is, hogy szél ne hordozhassa és esővíz leperegjen róla. Egyetlen nagy vályogfalú, agyagpadló szobából állott a ház, melynek egyik sarkában ott volt a bölénybőrből készült fekhely, mogyoróvesszőkből kötözött asztal, két pad s polcok a falon. A másik felében ott volt a homokkőből összekalapált tűzhely s az ágasok, az akasztani való holmi számára. A tűzhely házagjait agyaggal tapasztotta be Buzát, s kéményt is épített hozzá, mely fölvitte a füstöt a hiúba. A hiút is bepadozta úgy-ahogy, hasított nyárfával, csupán a lajtorjának hagyott meg egy likat, éppen csak elegendőt, hogy beférjen rajta s felakaszthassa odafönt a füstölni való húsokat. Mire mindezzel elkészült, lehullt az első hó is, s nemsokára megérkeztek az első farkasok. Egy hideg, holdvilágos éjszakán egyszerre csak ugatni kezdett Szőrös, a kutya odakint. Inkább vonyított, mint ugatott. Miután ablaka nem volt a háznak, hogy kinézhettek volna, a tűzhely zsarátnokának rőt fénye mellett Buzát megkereste az ajtót, és félrelebbentette a súlyos bölénybőrt, s egyik kezében a felkapott tegezzel, a másikban az íjjal kilépett a hideg éjszakába, mezítlábasan. A ház ajtaja a tó felé nézett alá. Jobb kézre volt a forrás és a lombtalan, csupasz nyárfaliget, bal kézre pedig a kicsi karám a juhokkal meg a süldőkkel. Ott acsarkodott a komondorkölyök is, a karám ajtajának vetve a hátát. A hold fehér fénye megcsillant a fogain. Fölfele nézett, a domb irányába. S ahogy Buzát onnan az ajtóból követte a kutya tekintetét, három szürke árnyékot látott lassan lefele osonni a havon, a karám felé. Majd egy negyediket. Aztán egy ötödiket is. Jókora hegyi farkasok voltak."