Wass Albert: Magyar pólus

"Hát a valóság az abból állt, hogy a nagyapám puskája a kezembe került. Töltés is volt hozzá bőven, csak ki kellett húzni a szekrény fiókját, s abban volt. Ezt tehát tudtam már. Nem emlékszem pontosan, hogy milyen idős voltam, négy- vagy ötéves, de az élet legelején volt még mindég, így mikor nem volt senki otthon, fogtam azt a serétes puskát, ahogy a nagyoktól láttam, belétettem a töltést, és megcéloztam jól egy újságpapírt és belelőttem, és úgy megrúgott az az átkozott serétes puska, hogy ma is fáj az arcom tőle.
Minket úgy neveltek, hogy az élet koronája a hősi halál. Ezen én sokat gondolkoztam, mikor belekerültem végre a háborúba, s minden igyekezetemmel azon voltam, hogy én ne legyek hősi halott. Mert akkor egyáltalán nem érek senkinek semmit, ha egyszer meghóttam. A kolozsvári Református Kollégium nagyon szépen megtanított minket magyarnak lenni, és... volt egy emlékem, amit hamarosan újra használni fogok, mikor magyarokkal beszélek: tudniillik ott tanítottak meg minket arra, hogy magyarnak lenni nem olyan, mint másfajtának lenni. Mégpedig azért, mert a magyar ember számára az élet mást adott, különösen Erdélyben, és ehhez hozzá kell az emberi lélek idomuljon, ehhez a másfajta élethez, amit úgy neveztek annak idején, hogy a kisebbségi életmód. Amíg ez valóságos életmód volt. És aminek az alapja az volt, hogy te nem arra készülsz, hogy hősi halált halj valamilyen csatatéren, mint ahogy bele volt nevelve a gyermekbe már fiatal korában, hogy minden magyar hősi halált hal, hanem hősi életet kell éljél, s nem szabad meghalnod.
Nagyon jól emlékszem arra, hogy a Haller-palotába meg voltak híva az összes gyermekek - bizonyára egy társadalmi osztály gyermekei - egy vacsorára és táncra. Én akkor tízéves voltam, s engem is meghívtak, és akkor ott olyan volt, mint hogyha semmi sem történt volna. Ami érdekes, hogy számomra egy kicsit idegen volt, tudniillik a mi számunkra sok minden történt: otthagytuk az otthonunkat, bevonultunk Kolozsvárra, és jött a román hadsereg, bevonultak a Deák Ferenc utcán, mi ott laktunk, tehát az ablakból néztük az egészet."